Zeneajánló

Általában nem arról vagyok híres, hogy az  elektronikus gitár hangjától bevadulok (de volt már alkalom, hogy a hecc kedvéért ezt a látszatot keltettem :) ), egy Linkin Parkot mindig szívesen meghallgatok. Néha bróbára teszik a gitár húrjait, néha ordítanak, néha rappelnek, néha visszavesznek a tempoból. A szakemberek azt mondják, hogy ez a nu metal/rapcore, az alap persze a rock. De nem is lényeg, hogy hova tudjuk besorolni őket, a lényeg, hogy tetszedjen a fülnek, amit hallgatunk.

Már nem tudom honnan, de valahonnan hozzámkerült egy teljes Linkin Park diszkográfia. Először néztem, hogy mit kezdjek vele, mivel csak pár számot ismertem tőlük(pl. In The End, Chali), aztán nekifogtam kiválogatni azokat a számokat, amelyek nekem is bejönnek. Meglepő volt az eredmény, a számok 80%-át megtartottam. Na jó, hogy minden ne legyen ilyen szép elmondom, hogy a legújabb, 2007-es album, a Minutes to Midnight tetszett a legkevésbé nekem, habár a kritikusok szerint ez az album mutatja, hogy mennyire megérettek a fiuk. De nekem nem egészen jött be és punktum. Tőlem függetlenül még lehet szeretni.

A legelső sikert számukra a 2000-es Hybrid Theory című album hozta meg, ezidáig 19 millió példányt adtak el belőle világszerte, de a 2003-as Meteora is meghozta a várt sikert.  Többnyire ezért tartják őket a legsikeresebb nu metal zenekarnak. A Linkin Park kicsit más, mint a többi zenekar, mert olyan elektronikus kütyöket használtak, olyan hangszíneket és hangzásokat találtak ki, amely kiemelte őket a masszából.

Habár kiválóan lehet bulizni a Linkin Park számokra, én nagyon gyakran csak a saját magányomban hallgatom őket, teljes megelégedéssel. Éljen az elektronikus gitár! Viva Linkin Park!