=====Zeneajánló=====

Mostanában egyre többet keresgélek új zenék után kutatva, új stílusokat igyekszem felfedezni, kiegészíteni a zenei kultúrámat. Rájöttem, hogy egy ilyen blog alkalmas lehet arra, hogy bemutassam mindazt, amivel szembesülök, melyek azok az zenék, amelyek ujat tudnak nekem mutatni. Vagyis röviden: zeneajánlás szubjektív módon. Jó szórakozást! (Tipp: a zenehallgatáshoz használj 2.1-et vagy 5.1-et)

====Róluk van szó====

==Az én táncművészem=

Buli van

====Mond el te is====

=====Sitemeter=====

Faithless - Reasons to be cheerful

2008.04.15. 16:01 - wolffarkas

Címkék: pop hiphop dance house faithless dub downtempo trip hop

Faithless-t nehéz meghatározni, hogy milyen stílust is képvisel. Kicsit keresgélve ilyeneket olvastam, hogy:  house-pop-hiphop-triphop-downtempo-dance-dub. Maradjunk annyiban, hogy meglátásom szerint a legsikeresebb számaik a dance/house/hiphop stílust képviselik. Szövegeik gyakran spirituálisak, ugyanakkor társadalmi-politikai kérdéseket is feszegetnek (pl. Mass Destruction). Ez nem másnak köszönhető, mint az együttes buddhista rapparenek,  Maxi  Jazz-nek. Mellette még két ember számít állandó tagnak a bandában, Sister Bliss és Rollo, de a lemezeken gyakran felcsendül Dido hangja is (Salva Mea, One step too far, No roots), aki nem mellesleg Rollo húga.

A Faithless-t mostanában fedeztem fel újra magamnak, az olyan számoknak közönhetően, mint Reasons (Saturday Night) vagy a Muhammad Ali, de a No Roots című számukat is sokat hallgattam, anno a FIFA 2005-ben. Ezeken kívűl számos sláger jut az ember eszébe a Faithless hallatán: God is a DJ, Insomnia, Why go, We come 1. Kétségkívül elmondhatjuk, hogy ez a brit banda is letett valamit az asztalra.

Egy csokorba gyűjtöttem azokat a számokat, amelyeket én gyakran hallgatni szoktam (az élen az egyik kedvencemmel - Reasons to be cheerful, it's Saturday night!). A lista végén néhány jól sikerült remixet is hallgathattok:

Ajánlom mindenkinek: Linkin Park!

2008.04.13. 09:50 - wolffarkas

Címkék: rock linkin park rapcore nu metal

Általában nem arról vagyok híres, hogy az  elektronikus gitár hangjától bevadulok (de volt már alkalom, hogy a hecc kedvéért ezt a látszatot keltettem :) ), egy Linkin Parkot mindig szívesen meghallgatok. Néha bróbára teszik a gitár húrjait, néha ordítanak, néha rappelnek, néha visszavesznek a tempoból. A szakemberek azt mondják, hogy ez a nu metal/rapcore, az alap persze a rock. De nem is lényeg, hogy hova tudjuk besorolni őket, a lényeg, hogy tetszedjen a fülnek, amit hallgatunk.

Már nem tudom honnan, de valahonnan hozzámkerült egy teljes Linkin Park diszkográfia. Először néztem, hogy mit kezdjek vele, mivel csak pár számot ismertem tőlük(pl. In The End, Chali), aztán nekifogtam kiválogatni azokat a számokat, amelyek nekem is bejönnek. Meglepő volt az eredmény, a számok 80%-át megtartottam. Na jó, hogy minden ne legyen ilyen szép elmondom, hogy a legújabb, 2007-es album, a Minutes to Midnight tetszett a legkevésbé nekem, habár a kritikusok szerint ez az album mutatja, hogy mennyire megérettek a fiuk. De nekem nem egészen jött be és punktum. Tőlem függetlenül még lehet szeretni.

A legelső sikert számukra a 2000-es Hybrid Theory című album hozta meg, ezidáig 19 millió példányt adtak el belőle világszerte, de a 2003-as Meteora is meghozta a várt sikert.  Többnyire ezért tartják őket a legsikeresebb nu metal zenekarnak. A Linkin Park kicsit más, mint a többi zenekar, mert olyan elektronikus kütyöket használtak, olyan hangszíneket és hangzásokat találtak ki, amely kiemelte őket a masszából.

Habár kiválóan lehet bulizni a Linkin Park számokra, én nagyon gyakran csak a saját magányomban hallgatom őket, teljes megelégedéssel. Éljen az elektronikus gitár! Viva Linkin Park!

Hallgasd a válogatásomat:

süti beállítások módosítása